Szajbély Mihály médiatörténeti nézőpontból mutatja be Jókai Mór életének és életművének alakulását. Alaptézise, hogy Jókai nem egyszerűen író volt, még csak nem is egyszerűen kalandregényíró, hanem újságokba író kalandregényíró. Míg a korábbi szakirodalom többnyire a valószerű követelményét érvényesítette regényei megítélésénél, addig e könyv szerzője szerint a Jókai által művelt regénytípus az egyszerű formák, mindenekelőtt a mese sajátos mutációját képezi, és olyan lehetséges világot hoz létre, amelyet nem a valószerű, hanem a csodás határoz meg. Jókai folytatásokban megjelent történeteinek létrejöttére a 19. századi napilapok tárcarovatai adtak lehetőséget, melyek keretei között annak idején igénytelen alkotások tömege elégítette ki az olvasó tömegek kalandigényét és csodák utáni vágyakozását. A kérdés ezek után úgy hangzik, hogy Jókainak miként sikerült a tárcaregény formájában kiválót alkotnia, miként sikerült a legszélesebb olvasóközönség érdeklődését megőrizve fölébe emelkednie a triviális alkotások tömegének.